A Tatabányai Vízmű Sportegyesület és elődje, a vízisport szakosztály megalakulása óta több tízezer fiatal tanult meg úszni a tatabányai medencékben és több ezren kóstoltak bele a vízisportokba. Bajnoki címek, érmek és serlegek gyűltek a képzeletbeli vitrinben, ahol a legfényesebbek között nemzetközi versenyek, olimpiák díjai hirdetik: Tatabánya a vízisportok városa immár 100 esztendeje.

Még meg sem alakult maga a város, de fürdővel már rendelkezett a bányavállalat jóvoltából. Így ez a hétvége, egészen pontosan 2024. augusztus 31-e, szombat, amikor a Bányásznapot ünnepelte a város, méltó időpont volt a száz éves múltidézésre.

Nagyon sokan érkeztek a TVSE meghívására a Tatabányai Multifunkcionális Csarnokba, hogy együtt ünnepeljenek és emlékezzenek vissza az elmúlt évtizedekre, együtt elevenítsék fel a sikereket és a sport nyújtotta örömöket, kalandokat. Megható perceket éltek át a vendégek, amikor rég nem látott sporttársak találkozhattak újra ezen a napon Tatabányán.

Az internet adta lehetőségeket kihasználva arra vállalkozunk, hogy ezt a múltidézést osszuk meg Önökkel, kedves Olvasók, és itt tegyük elérhetővé az érdeklődőknek és a jövő generációja számára.
A következő napokban folyamatosan tesszük közzé a visszaemlékezés pillanatait és bemutatjuk azokat a vendégeket, akik kiemelésre kerültek az ünnepség során.

Elsőként kerüljön bemutatásra a csoportkép, amelyen együtt szerepelnek azok, akik plakettetek vehettek át és azok is, akik átadták.

Hamarosan bemutatjuk a TVSE múltidéző-visszaemlékező videóját is.

Visszavárjuk Önöket itt a TVSE honlapján ezen kerek születésnap alkalmából (is).

A száz év rengeteg dicsőséget, remek eredményt és még annál is több élményt szült. Sok-sok kiváló sportember, úszó, vízilabdázó, edző nevelődött és fordult meg egyesületünkben, akikre méltán büszkék lehetünk. Ezzel a kisfilmmel ennek a száz évnek kívánunk emléket állítani, és ami képi anyagot találtunk, csokorba szedtük és örömmel nyújtjuk át Önöknek:

Nézze meg Ön is a videót Facebook oldalunkon:

dr. Szájer Péter, a Magyar Úszó Szövetség képviseletében érkezett – az utánpótlás korosztályról talán ő tudja a legtöbbet. Hinnék e, hogy egy tavalyi adat szerint hazánkban 40.000 gyermek élvezheti a Magyar Úszó Szövetség szakmai felügyelete mellett üzemeltetett program előnyeit.

Kemény Dénes 1980-tól a Tatabányai Bányász vízilabdázója volt. 1981-ben és 1982-ben második volt a bajnoki góllövőlistán. 3 esztendő alatt 96 mérkőzésen 291 góllal, tehát 291 alkalommal érte el, hogy zúgjon a Hajrá Bányász. Válogatott vízilabdázó, edzői munkája mellett tanít, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának címzetes egyetemi docense.

Marján György, a TVSE elnöke házigazdaként köszöntötte az ünneplő közönséget, és elmondta, büszke arra, hogy ennyien eljöttek és örül annak, hogy ilyen sok siker koronázza a TVSE-ben dolgozó edzők és oktatók munkáját jelenleg is.

Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya polgármestere is köszöntötte a jelenlévőket, gratulált a rengeteg eredményhez, amelyet a vízilabdázók és úszók a múltban és a jelenben elértek, majd hozzátette, hogy valóban ilyen munkához és eredményekhez fedett, az kőből épült uszodára lenne szükség, mindamellett, hogy a „Buborék” minden sajátossága ellenére szerethető.

Salamon Zoltán, a TSC sportszakmai igazgatója a Tatabányai Sport Club nevében köszöntötte a 100. évét ünneplő TVSE-t.  

Sokan vannak, akiknek sokat köszönhetünk, akik példát mutatnak, akikre büszkék lehetünk. Közöttük van Pongrácz Imre is, aki kiváló úszó volt, majd ezután kezdett vízilabdázni és egészen 1970-ig játszott a felnőtt csapatban. Eztán 10 éven keresztül irányította a felnőtt csapatot vezetőedzőként, akikkel 1978-ban feljutott az első osztályba.

Garán Lajos Tatabányán kezdte a vízilabdázást, és az 1950-es 60-as években meghatározó tagja volt a csapatnak, kapusként. Tanulmányai miatt Budapesten folytatta pályafutását, ahol szép nemzetközi sikereket ért el. A civil életben is kimagasló eredményeket ért el: hiszen Tatabányán többen nála látták meg a napvilágot.

id. Jánka Lajos egy másik sportágban, a birkózózásban kezdte pályafutását, innen került át a vízilabdázók közé, és kimagasló fizikai adottságait jól kamatoztatta a vízben. Sportpályafutása után vezetőként és sportújságíróként is támogatta a szeretett sportágát. Fia is a vízilabdát választotta és évekig játszott a Tatabányában.

A tatabányai vízilabdasport egyik ikonikus családja a Lázár család, akik több generáción keresztül öregbítették a póló hírnevét. Lázár János és bátyja Imre, fiaik Zsolt, Tamás, András valamint unokáik Bence és Lilla is a vízilabdát választották, Lilla jelenleg is a női utánpótlás tehetséges játékosa.

id. Petrik József 1941-ben 16 évesen játszott először a felnőtt csapatban, egészen 1957-ig. Majd úszó és vízilabda edzőként tevékenykedett az egyesületben. 1959-től 1969-ig uszoda vezetőként irányította a „Cserit”. Fia József ugyanilyen fiatalon mutatkozott be a felnőttek között. Sportújságíróként a mai napig segíti a tatabányai úszó és vízilabdaélet népszerűsítését. Unokája, Attila is továbbvitte a családi hagyományokat, szép nemzetközi sikereket ért el és a mai napig is vízilabdázik.

id. Niebling István, vagy a tatabányaiaknak egyszerűen „Pistabá” az 1950–es évektől a 60-as évekig játszott a Tatabánya felnőtt vízilabdacsapatában. Csaknem 30 évig volt a vízilabda szakosztály vezetője, és végzett lelkiismeretes munkát az utánpótlás és a felnőtt csapat érdekében. Fia ifj. Niebling István szintén vízilabdázott, majd a városi televízió a TKTV sportriportereként számtalan úszó és pólós rendezvényről készített interjút.

Az Angyal család is nagy szerepet játszott a tatabányai vizes sportok életében. Angyal István a berlini Olimpián vett részt 1936-ban, később pedig áttért a vízilabdára és testvérével, Angyal Károllyal együtt játszottak. Fia, ifj. Angyal Károly az 1970-es évek végéig játszott a Tatabányában és OB II-es bajnoki címmel fejezte be pályafutását.

Kapcsándi László az 50-es és 60-as évek egyik kiemelkedő képességű pólósa, aki pályafutása végén, 1971-től kezdett edzősködni és úszást oktatni, majd 1986-ban az elsőosztályú felnőtt csapat edzője lett. 1988-ban az ő irányításával indult el a női vízilabda a városban. Laci bá’ egész életét az uszodában töltötte és sokáig uszodavezetőként is tevékenykedett. Emlékét minden évben a legjobb utánpótlás játékosnak járó Kapcsándi László díjjal őrizzük. Az emlékplakettet felesége és lánya vette át.

Hauszler Károly 1965-től a Budapesti Honvédban vízilabdázott, majd 1977-től 1988-ig a Tatabányai Bányász kapusa volt. Az 1979-es világkupán aranyérmet, az 1980-as moszkvai olimpián pedig bronzérmet érdemelt ki teljesítményével. A Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében szerzett edzői oklevelet. 1988-tól a Tatabánya vezetőedzője volt egészen 1992-ig. 1995-ben Esztergomba költözött, 2000-től az Esztergomi Vízilabda Sport Egyesület edzőjeként tevékenykedett. Az emlékplakettet felesége és lánya vette át.

Persely József 1968-69-ben egy rövid úszómúlt után kezdett pólózni Pongrácz Imre keze alatt, majd ő lett az első ízig-vérig tatabányai játékos, aki először szerepelt a magyar válogatottban egy Szovjetunió elleni nemzetközi meccsen. Pályafutása során játszott az OB I-ben, az OB II-ben és szép nemzetközi sikereket tudhat magáénak. Játékos pályafutása után edzősködött az utánpótlás, majd a felnőtt csapatnál OB I/B-ben és OB I-ben is.

2020-tól a vízilabda szakosztály szakmai igazgatójaként tevékenykedett. Józsibá 55 éve szolgálja egyesületünket. Fia, Tamás szintén a Bányászban kezdett pólózni, majd a BVSC-ben folytatta és nyert ifi EB ezüstöt.

Kiváló mellúszóból lett kiváló vízipólós Vojvoda István, ami ritkaságszámba megy. A Tatabánya OB I-es felnőtt együttesében is igen fiatalon mutatkozott be. Olaszországi kitérő után, 1994-ben tért vissza Tatabányára, ahol játékos-edzőként, majd edzőként tevékenykedett – mindig, ahol éppen szükség volt rá, akár uszodavezetőként is. 

Vojo 50 éve szolgálja az egyesületet – nagy hűséggel. 

1994-ben, amikor a TSC megvált az úszó- és vízilabda szakosztályától és támogató nélkül maradt a tatabányai vízisport, Szeremley Géza volt, aki segítő jobbot nyújtott számunkra a Karsztaqua Kft. igazgatójaként. Ennek éppen 30 esztendeje. Támogatásával megszilárdult a szakosztály anyagi helyzete, fennmaradt az úszó- és vízilabdasport a városban.

A Dala család évtizedek óta a TVSE életének szerves része. Dala Zoltán az úszó szakosztály vezetője volt a 70-es, 80-as években. Felesége, Éva néni pedig a szakosztály technikai vezetője. Mindkét fiuk – Ákos és Tamás is az uszodában nőttek fel. Ákos versenyzőként korosztályos eredményeket ért el.

Tamás úszóként kezdte, korosztályos országos bajnokságokon minden lehetséges számot megnyert. 1980-ban kezdett vízilabdázni a TBSC-ben, majd több élvonalbeli csapatnál is megfordult. Volt LEN szuperkupa győztes, BEK győztes, világkupa első és második helyezett, kétszeres EB ezüstérmes és olimpikon. Ma sportvezetőként dolgozik – a kiemelt uszodák és sok tanuszoda tartozik hozzá. (MNSK)

Zantleitner család tagjai közül Tamás 14 éves koráig kiváló úszó volt, ezután kezdett vízilabdázni – hamar ifi, majd felnőtt válogatott lett. Ezután az Újpest csapatába igazolt, ahol BEK győzelemig vitték a sikerei. Pályafutása végén ismét Tatabányán játszott az OB II-es csapatban. Ezután edző lett és így dolgozik a mai napig is. Az OB I-es felnőtt csapatot 2015 és 21 között irányította.

Húga, Krisztina szintén úszóként kezdte, majd ő is a vízilabdát választotta és jutott el a felnőtt válogatottságig. Sőt, nem csak, hogy eljutott, de két olimpián vett részt, tagja volt a 2005-ben világbajnokságot nyert női válogatottnak. Jelenleg a felnőtt női OB 1-es csapat vezetőedzője.

Tamás három lánya is vízilabdázó – Noémi és Helga a tatabányai OB I-es csapat meghatározó játékosai. Helga tagja volt az U15, 16, 17-es korosztályos válogatott csapatnak, akik mindhárom világversenyüket megnyerték.

Az Emhő családból négy gyerek is versenyszerűen úszott – Attila, Réka, Balázs és Botond. Korosztályos bajnokságokon és diákolimpián értek el remek helyezéseket. Réka később eredményes öttusázó lett, Balázs pedig TRIATLonban remekelt. Édesanyjuk, Klára a szeniorúszásban gyűjti a bajnoki aranyérmeket.

A Garami család neve sem ismeretlen a tatabányai vizes közösségnek, Garami Antal úszóként kisgyermek korától az ifjúsági korosztályig gyűjtötte a bajnoki érmeket, majd vízilabdázott is a felnőtt csapatban. Mindhárom gyermeke – Zita, Dániel és Lóránt– úszó lett. A fiúk később vízilabdára váltottak.